április 2020

Nem sütöttél még zseniális kenyeret, kalácsot, süteményt?

Nem valósítottad meg önmagad és pótoltál be mindent, amit eddig halogattál?

Nem világosodtál meg és nem lettél olyan bölcs, hogy annak csodájára járnának hetedhét országból (már ha bárki is jöhetne, bármilyen országból)?

Nem vagy máris egy ezerszer jobb kiadása önmagadnak? Aki korán kel, friss kiflit süt a családnak, online jógázik, míg a kifli hűl és széles mosollyal kelti a gyerekeket, akik persze örömmel tanulnak otthon, egyedül, mert már az asztalukon várják a fantasztikusabbnál fantasztikusabb kreatív feladatok, amiket a digitális oktatásban lubickoló tanító nénik fáradthatatlanul kitalálnak. Na és életed szerelme, mert ő az ugye, ez alatt a néhány hét alatt újra egymásba szerettetek és most, hogy együtt vagytok 0-24-ben látod csak igazán milyen csodás, érzékeny és megértő egy pasi.

Ömlenek ránk most is az elvárások, ne hagyd magad. De ne is add fel, ragadj meg minden lehetőséget, ez nem egy rossz álom, ez az életünk. Nem tűnik el, ha holnap felébredsz és nem lesz vége a jövő héten. Bánj gondosan az idővel. Haladj lépésről, lépésre, a saját tempódban, bármit sugároz is a közösségi média.

Ne feledd, a repülőgépeken érvényes szabály most még aktuálisabb, mint valaha: előbb magadon segíts, hogy aztán másokon is tudj.

Hányszor vágytunk már arra, hogy otthonról dolgozhassunk!

Hányszor szidtuk a vezetőnket – amúgy joggal -, hogy képtelen elengedni a mikro managementet és ragaszkodik ahhoz, hogy az irodában legyünk!

Hányszor átkoztuk el a kollégáinkat – ki gondolatban, ki hangosan -, hogy nem lehet tőlük koncentrálni.

És ha már az átkoknál tartunk, hányszor kívántuk a pokolba az open space kitalálóját! Nagy a zaj, folyton megáll valaki az asztalomnál, képtelenség elmélyülni bármiben is. Túl erős a légkondi, túl meleg van, túl…

Na és most? Túl az első pár héten itthon:

• bármikor felállhatsz,
• míg a reggeli értekezleten ülsz, betehed a mosást,
• kiülhetsz a kertbe, teraszra,
• játszhatsz, tanulhatsz a gyerekkel és majd este befejezed, amit kell.

De jobb-e, ha a gyerek kiabál a hátad mögött, mintha Mancika telefonál túl hangosan.

Meg különben is, minden olyan bonyolult lett; nem szólhatsz át csak úgy az asztal felett, ha kérdezni akarsz valamit, nem tudod kávézás közben begyűjteni a fontos infókat, pláne nem a legújabb pletykákat, nem adhatod ki rögtön a mérgedet, ha igazságtalan volt veled egy nehéz ügyfél…

Szóval rossz vagy jó a home office? Persze! Csak a jóból is megárt a sok (ez már sokk).

Remélem vezetők, beosztottak is ugyanazt a következtetést vonják majd le, ha ezen a rendkívüli helyzeten túl leszünk: változtassunk, őrizzünk meg mindent ami jó, legyünk rugalmasabbak, legyen egyensúly, legyen kölcsönös bizalom (hogy lehessen home office) és legyen odafigyelés (hogy ne bolonduljunk meg az open space-ben).

Alig néhány hete, hogy hivatalosan korlátozva vagyunk mozgásunkban, még annak sincs egészen egy hónapja, hogy az iskolákat bezárták, azonban a #maradjotthon kampány már március eleje óta tart. Az életünk pedig fenekestől fordult fel ebben a pár hétben!

Olyasmiket teszünk vagy éppen nem teszünk, amikről korábban elképzelni sem tudtuk, hogy ennyire meg kell/meg tudjuk változtatni a szokásainkat.

Nem könnyű! Akármennyire is próbáljuk nézni a dolgok jó oldalát, vagy inkább megtalálni azt a bizonyos jót a rosszban.

Mégis mindnyájan szerencsésnek érezzük, érezhetjük magunkat, akiknek van módja otthonról dolgozni és nem kell nap mint nap kitenni magunkat a tömegközlekedés veszélyeinek, a sok-sok emberrel való találkozásnak, az óriási stresszről, ami az egészségügyi dolgozókra, a még működő szolgáltatásokat elvégzőkre nehezedik.

Minden tiszteletem az övék és kell is, hogy érezzék a megbecsülésünket. Ne felejtsetek el megragadni minden alkalmat, apró gesztust, amikor ezt kifejezhetitek. Ne feledkezzetek meg az olyan kevésbé megbecsült munkát végzőkről sem, mint például a kukások, akik nélkül még nagyobb veszélyben lenne – hacsak közvetve is – az egészségünk.