Hányszor vágytunk már arra, hogy otthonról dolgozhassunk!
Hányszor szidtuk a vezetőnket – amúgy joggal -, hogy képtelen elengedni a mikro managementet és ragaszkodik ahhoz, hogy az irodában legyünk!
Hányszor átkoztuk el a kollégáinkat – ki gondolatban, ki hangosan -, hogy nem lehet tőlük koncentrálni.
És ha már az átkoknál tartunk, hányszor kívántuk a pokolba az open space kitalálóját! Nagy a zaj, folyton megáll valaki az asztalomnál, képtelenség elmélyülni bármiben is. Túl erős a légkondi, túl meleg van, túl…
Na és most? Túl az első pár héten itthon:
- bármikor felállhatsz,
- míg a reggeli értekezleten ülsz, betehed a mosást,
- kiülhetsz a kertbe, teraszra,
- játszhatsz, tanulhatsz a gyerekkel és majd este befejezed, amit kell.
De jobb-e, ha a gyerek kiabál a hátad mögött, mintha Mancika telefonál túl hangosan.
Meg különben is, minden olyan bonyolult lett; nem szólhatsz át csak úgy az asztal felett, ha kérdezni akarsz valamit, nem tudod kávézás közben begyűjteni a fontos infókat, pláne nem a legújabb pletykákat, nem adhatod ki rögtön a mérgedet, ha igazságtalan volt veled egy nehéz ügyfél…
Szóval rossz vagy jó a home office? Persze! Csak a jóból is megárt a sok (ez már sokk).
Remélem vezetők, beosztottak is ugyanazt a következtetést vonják majd le, ha ezen a rendkívüli helyzeten túl leszünk: változtassunk, őrizzünk meg mindent ami jó, legyünk rugalmasabbak, legyen egyensúly, legyen kölcsönös bizalom (hogy lehessen home office) és legyen odafigyelés (hogy ne bolonduljunk meg az open space-ben). 
