Még egyszer az újévi fogadalmakról vagy inkább 2020-as célkizűzésekről. Tapasztalatom szerint az emberek többsége, nemre, korra és pozícióra való tekintet nélkül igazi, saját célok nélkül éli az életét: “Ha nem tudod hová tartasz, minden út a sehovába visz.” (Henry Kissinger) Néhány hónap után fogadalmaink is elkopnak, a lelkesedés alább hagy és újra van hely a fitness termek parkolóiban. Mit lehet tenni, hogy ez ne így legyen? “Ismerd meg önmagad.” Idézetekből sosem elég 🙂 A delphoi jósda feliratának első mondatát mindenki ismeri, de a folytatást már kevesen: ” Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.” Ezen a több ezer éves útmutatáson érdemes elindulni, de ha több segítség kell, hívj engem.
Karantén levelek4: Mélypont
Már nehéz megtalálni a home office jó oldalát? Már átrendezted az összes fiókot és polcot? A kényérsütés már nem olyan jó buli? A családod az idegeidre megy? Ölni tudnál egy kis magányért? Vagy épp ellenkezőleg, már attól is embernek érzed magad, ha a sarki zöldségessel (szigorúan maszkban és kesztyűben) válthatsz két szót? Nagyjából mostanra mindenki elérkezett az első mélypontra, amikor vissza akarjuk kapni a régi életünket, de legalábbis mi magunk akarunk arról dönteni, hogy „kivel és mikor”, mármint találkozunk. Nem tudom kinek nehezebb, azoknak-e, akik a munkájuk mellett még a tanítás terheit is át kellett, hogy vegyék és 0-24-ben gondoskodniuk kell a gyerekeik felügyeletéről és szórakoztatásáról? Vagy azoknak, akik csak a négy falat látják és minden emberi kapcsolatuk a virtuális térbe szökött? Mindenkinek nehéz! Még akkor is, ha sok jó dolgot csinálunk, csináltunk, ha sok előnyét fel tudjuk sorolni ennek a kivételes helyzetnek. A változás sokk-szerűen ért bennünket és nem volt választásunk, hogy mennyi időt adunk magunknak, itt és most kell megoldanunk olyan problémákat, amikkel még sosem találkoztunk. Mit mondhat erre egy coach vagy bármilyen támogató szakember? Ahogy a közösségi médiát figyelem sok mindent, és sajnos sokszor válogatás nélkül. Persze sok a hasznos ötlet és tanács, sok a butaság és az álszentség. Használd a józan eszed! Hozz döntéseket, kérj segítséget, beszélgess, hogy mindezt milyen sorrendben? Szinte mindegy is, csak ne halogasd. Hogy most kisebb gondod is nagyobb ennél? Hidd el nem! Tudod, mint a repülőn; előbb a saját oxigén maszkodat vedd fel, mert csak utána tudsz segíteni másoknak. Én viszont neked tudok segíteni, hívj.
Tovább
Tudom kesergünk ilyenkor sokat: megöl bennünket az idejekorán jött karácsonyi őrület és mire megérkezünk a fa alá, már pattanásig feszültek az idegek vagy hullafáradt mindenki, és csak egy kis nyugalmat akar. Hát hova lett a várakozás öröme és ki vette el az elcsendesülés, a befelé fordulás nyugalmát? Ahogy Juhász Gyula megénekelte:
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
