Bevallom, sosem voltam az újévi fogadalmak nagy barátja! Annyi csalódott embert láttam, akik azt hitték pusztán attól, hogy szilveszterkor fogadnak meg valamit, majd könnyebb lesz teljesíteni. Persze nem így van és az újévi fogadalmak nagy része január végére már el is felejtődik.
De valóban így kell ennek lennie? Mi lenne, ha ezeket a fogadalmakat úgy kezelnénk, mint célkitűzéseket? Hiába a coach szilveszterkor is coach marad! Tudjuk, ha a célokat jól tűzzük ki, akkor elérhetők lesznek. Ki ne hallott volna az ú.n. SMART célokról? Miért ne lehetnének újévi fogadalmaink is SMART célok? Bár coach-ként azt vallom, célkitűzésre, változtatásra bármelyik nap megfelelő, de el kell ismernem az óév lézárásában, új év kezdetében van némi ünnepélyesség, egy kis misztikum, és több remény, mint egy hétfő reggelen. Hát legyen, de csináljuk jól!
Álmodjunk nagyot, fordítsuk le SMART-nyelvre, bontsuk lépésekre, tűzzünk ki határidőket, és ha kell kérjünk segítséget, hogy jövő ilyenkor boldogan pipálhassuk ki a fogadalmainkat, így nemcsak az új évet ünnepeljük majd, de a sikereinket is.
Én pedig segítek, nézzétek meg a kedvezményes csomagot, amit támogatásként ajánlok.
Alig néhány hete, hogy hivatalosan korlátozva vagyunk mozgásunkban, még annak sincs egészen egy hónapja, hogy az iskolákat bezárták, azonban a #maradjotthon kampány már március eleje óta tart. Az életünk pedig fenekestől fordult fel ebben a pár hétben!
Olyasmiket teszünk vagy éppen nem teszünk, amikről korábban elképzelni sem tudtuk, hogy ennyire meg kell/meg tudjuk változtatni a szokásainkat.
Nem könnyű! Akármennyire is próbáljuk nézni a dolgok jó oldalát, vagy inkább megtalálni azt a bizonyos jót a rosszban.
Mégis mindnyájan szerencsésnek érezzük, érezhetjük magunkat, akiknek van módja otthonról dolgozni és nem kell nap mint nap kitenni magunkat a tömegközlekedés veszélyeinek, a sok-sok emberrel való találkozásnak, az óriási stresszről, ami az egészségügyi dolgozókra, a még működő szolgáltatásokat elvégzőkre nehezedik.
Minden tiszteletem az övék és kell is, hogy érezzék a megbecsülésünket. Ne felejtsetek el megragadni minden alkalmat, apró gesztust, amikor ezt kifejezhetitek. Ne feledkezzetek meg az olyan kevésbé megbecsült munkát végzőkről sem, mint például a kukások, akik nélkül még nagyobb veszélyben lenne – hacsak közvetve is – az egészségünk.
I´ll be back!
Visszatérek! Visszatérünk?
A filmtörténet egyik leghíresebb mondása a Terminátor szájából hangzott el. Nemrég még úton-útfélen azt hallottam, hogy történelmi időket élünk és már semmi sem lesz ugyanolyan, mint korábban. Most úton-útfélen azt hallom visszatérünk a megszokott kerékvágásba. Melyik az igaz?
Nekem nincs rá válaszom (a coachok amúgy is csak kérdéseket szeretnek feltenni, igaz!?), de valahogy egyiket sem érzem a legtöbb esetben hitelesnek. Mintha mindegyik kijelentés elég nagy horderejű lenne ahhoz, hogy elbújhassunk mögé. Amolyan menekülő pálya. A vírus nem változtatja meg önmagában a világot, de mi a vírus hatására megtehetjük.
Túléltünk vagy hoztunk életre szóló döntéseket? Ha hoztunk, változtatunk-, változunk-e? Leszünk-e elég eltökéltek, hogy akár szembe is menjünk az árral.
Én az elmúlt hónapokban, mint sokan mások is, sokkal tudatosabb fogyasztó lettem. Kevesebbet, mást és másként vásárolok. Környezettudatosabban, egészségesebben, takarékosabban, nagyobb szociális érzékenységgel választom ki, hogy mit veszek meg. Ezt biztosan megőrzöm.
Nekem az egyik nagy félelmem az elszigetelődés, már-már kétségbeesetten próbáltam meg tenni ellene. De ha újra rohanunk majd egész nap ide-oda, akkor is lesz elég időnk egymásra? Ez már erőfeszítést igényel.
Tömegével találtunk vissza a természethez, a családok megint együtt kirándultak, bicikliztek, futottak. Csak reménykedem, hogy nem térnek vissza a plázázós családi hétvégék!
Az utolsó gondolat szokás szerint a munkáé: lesz-e egyáltalán munkánk, mekkora lesz a gazdasági ellehetetlenülésből fakadó kétségbeesés, mennyire élnek majd vissza a munkáltatók a nagyobb kiszolgáltatottságunkkal?
I’ll be back! – Mindahhoz, ami az elmúlt hónapokban erőt adott, mindahhoz, amit most megtanultam.
Irány az egyetem!
Mi történik a tréningen? Miről fogunk beszélni?
Önbizalom boost
Mi vár az egyetemen?
Hogyan érd el a célodat?
Hogyan érezd magad jól?
Hogyan találd meg a helyed?
Hogyan maxold ki a lehetőségeket?
Buktatók. Mire figyelj oda?
Miért van szükséged erre a tréningre?
Jó pár éve tanítok különböző egyetemeken, sok fiatallal találkozom, először, amikor bekerülnek az egyetemre, aztán már közel a záró vizsgájukhoz.
Látom a frissen érkezőkön, hogy mennyire elveszettek, tanácstalanok még akkor is, ha az egyetemek általában igyekeznek valamilyen integrációs formában megkönnyíteni a dolgukat. Pl. a jól bevált gólya táborok - csak azt tudnám feledni! Ja, tudom is, hiszen az alkohol mámoron kívül nem sok minden maradt meg - vagy orientációs hetek, welcome napok telezsúfolva sok-sok információval, prezentációval.
Sajnos ezeknek az információknak a nagy része elvész, mert zöldfülűként honnan is tudnátok, hogy mi a fontos és mi nem? Honnan tudnátok, hogy mire, kire érdemes odafigyelni?
Azt is látom a távozókon - záró vizsga előtt állókon - hogy mennyi lehetőséget szalasztottak el, csak mert rosszul határozták a prioritásaikat. Látom rajtuk előre, hogy majd egy csomó pénzt fognak később kifizetni olyan információkért, tudásért és képesség fejlesztésért, ami az egyetemeken már hozzá férhető.
Ez a tréning egy praktikus tudást ad majd a kezedbe, hogy hogyan kerüld el ezeket a csapdákat. Olyan tudást kaptok, amik egyetemtől függetlenül bárhol hasznosak lesznek (nem halat fogunk, hanem a háló használatát tanuljátok meg).
Szóval, ha nem szeretnéd elmulasztani az előtted álló évek legjobb lehetőségeit, ha maradandó élményeket és tudást szeretnél szerezni könnyedén, akkor gyere el valamelyik tréning napra (szeptember 1-én vagy 7-én - később kerül meghatározásra, hogy melyik nap leszünk online csoportban és melyik nap találkozunk személyesen azokkal, akik inkább azt szeretnék).
Érkezz az egyetemre magabiztosan, nyitottan, szorongás nélkül, mert nálad a pont!
Tovább
