Bevallom, sosem voltam az újévi fogadalmak nagy barátja! Annyi csalódott embert láttam, akik azt hitték pusztán attól, hogy szilveszterkor fogadnak meg valamit, majd könnyebb lesz teljesíteni. Persze nem így van és az újévi fogadalmak nagy része január végére már el is felejtődik.
De valóban így kell ennek lennie? Mi lenne, ha ezeket a fogadalmakat úgy kezelnénk, mint célkitűzéseket? Hiába a coach szilveszterkor is coach marad! Tudjuk, ha a célokat jól tűzzük ki, akkor elérhetők lesznek. Ki ne hallott volna az ú.n. SMART célokról? Miért ne lehetnének újévi fogadalmaink is SMART célok? Bár coach-ként azt vallom, célkitűzésre, változtatásra bármelyik nap megfelelő, de el kell ismernem az óév lézárásában, új év kezdetében van némi ünnepélyesség, egy kis misztikum, és több remény, mint egy hétfő reggelen. Hát legyen, de csináljuk jól!
Álmodjunk nagyot, fordítsuk le SMART-nyelvre, bontsuk lépésekre, tűzzünk ki határidőket, és ha kell kérjünk segítséget, hogy jövő ilyenkor boldogan pipálhassuk ki a fogadalmainkat, így nemcsak az új évet ünnepeljük majd, de a sikereinket is.
Én pedig segítek, nézzétek meg a kedvezményes csomagot, amit támogatásként ajánlok.
Irány az egyetem!
Mi történik a tréningen? Miről fogunk beszélni?
Önbizalom boost
Mi vár az egyetemen?
Hogyan érd el a célodat?
Hogyan érezd magad jól?
Hogyan találd meg a helyed?
Hogyan maxold ki a lehetőségeket?
Buktatók. Mire figyelj oda?
Miért van szükséged erre a tréningre?
Jó pár éve tanítok különböző egyetemeken, sok fiatallal találkozom, először, amikor bekerülnek az egyetemre, aztán már közel a záró vizsgájukhoz.
Látom a frissen érkezőkön, hogy mennyire elveszettek, tanácstalanok még akkor is, ha az egyetemek általában igyekeznek valamilyen integrációs formában megkönnyíteni a dolgukat. Pl. a jól bevált gólya táborok - csak azt tudnám feledni! Ja, tudom is, hiszen az alkohol mámoron kívül nem sok minden maradt meg - vagy orientációs hetek, welcome napok telezsúfolva sok-sok információval, prezentációval.
Sajnos ezeknek az információknak a nagy része elvész, mert zöldfülűként honnan is tudnátok, hogy mi a fontos és mi nem? Honnan tudnátok, hogy mire, kire érdemes odafigyelni?
Azt is látom a távozókon - záró vizsga előtt állókon - hogy mennyi lehetőséget szalasztottak el, csak mert rosszul határozták a prioritásaikat. Látom rajtuk előre, hogy majd egy csomó pénzt fognak később kifizetni olyan információkért, tudásért és képesség fejlesztésért, ami az egyetemeken már hozzá férhető.
Ez a tréning egy praktikus tudást ad majd a kezedbe, hogy hogyan kerüld el ezeket a csapdákat. Olyan tudást kaptok, amik egyetemtől függetlenül bárhol hasznosak lesznek (nem halat fogunk, hanem a háló használatát tanuljátok meg).
Szóval, ha nem szeretnéd elmulasztani az előtted álló évek legjobb lehetőségeit, ha maradandó élményeket és tudást szeretnél szerezni könnyedén, akkor gyere el valamelyik tréning napra (szeptember 1-én vagy 7-én - később kerül meghatározásra, hogy melyik nap leszünk online csoportban és melyik nap találkozunk személyesen azokkal, akik inkább azt szeretnék).
Érkezz az egyetemre magabiztosan, nyitottan, szorongás nélkül, mert nálad a pont!
Tovább
Új kor, új problémák. A világ komplexebbé vált és a bennünket ért stressz ezzel is tovább nőtt. Eddig csak az életközepi vagy kapuzárási pánikot ismertük, most azonban már a fiataloknál (Y és Z generáció) is megjelentek a karrierjük kezdetén olyan tünetek, amikkel foglalkozni kell. A jelenséget a szakemberek kapunyitási pániknak nevezték el. A fiatalok vonakodnak - ha nem félnek - kilépni az életbe. Egyre hosszabb ideig maradnak nemcsak a mama-hotelben, de az oktatási intézményekben is. Mi lehet emögött és mit kezdjünk vele? Egyántalán kinek a problémája ez? Ez talán egy új fejezet a generációk között folyó örök harcban? (Már ha van egyáltalán harc a generációk között!)
Kiket érint mindez? Csak az Y és Z generáció problémája? Beszélhetünk társadalmi jelenségről? Mi, szülők rontottunk el valamit? Valami nem ok az oktatási rendszerben? A munkáltatók rossz hozzáállása fűti tovább a problémát?
Mi van, ha mégis megtörténik, amit mindig csak , ha nem is kívülállóként , de messziről szemléltél? Amit csak a hírekben láttál, olvastál. Ami csak másokkal történik meg.
Aztán egyszer csak bumm, itt van! Mégis valósággá válik, a te családod is érintett lesz. Hirtelen másképp látod a dolgokat. Félted a szeretteidet, ismeretlen félelmekkel kell szembe nézned.
A lányom másfél hete megbetegedett, “ tipikus” megfázásos tünetek, amik bár nem voltak súlyosak, mégis mintha a szokásostól kissé lassabban gyógyultak volna. Aztán a vőlegénye is megbetegedett. Aztán jöttek a hírek, a kosárcsapatából többen is betegek. Valakinek gyanús lett, csináltatott COVID tesztet: pozitív! Az első bumm. A lányom tesztje is pozitív. A második bumm. Jézusom! Mi lesz vele?!
Egy kétgenerációs családi házban élünk, két külön lakás , de persze, hogy találkozunk minden nap. Közel járok a 60-hoz és asztmám van. A harmadik bumm. A rémület a gyerek arcán: “ Mi van, ha anyát is megfertőztem?!”
Hiába nyugtatom, én még az a generáció vagyok, aki jól “meg van csinálva”, 100 éves koromban úgy kell majd agyon csapniuk. Nem nagyon sikerül, bár elég meggyőző tudok lenni. Teljes szeparáció. A negyedik bumm. Egyedül maradok. És persze én is megijedek egy kicsit, néhány álmatlan éjszaka és állandó lázmerés után úgy döntök, inkább azt teszem, amihez értek, amit a nagyapámtól tanultam: “ Ha sírunk, ha nevetünk, egy a fizetés!” Szóval teszem a dolgom; ha most ezzel kell megküzdenünk, akkor ezt fogjuk tenni, “no para”.
Értesítünk mindenkit , akivel találkoztunk az elmúlt másfél hétben.
A gyerekek közben egyre jobban vannak.
Majd engem is letesztelnek.
Az egyetemi kurzusomat átírom online változatra.
És, amiben igazán jó vagyok, számba veszem a jó dolgokat:
anyukámat pont egy nappal hamarabb vittem haza, mint ahogy a lányom találkozott volna a csapatával (máskor nyafogok, hogy milyen messze lakik, most örömmel konstatálta, jó ez még így),
a fiamék pont ebben az időszakban nyaraltak, így nem találkoztunk 2 hete (az első unokámat várják !),
eddig is felelősen kezeltük ezt a járvány helyzetet, nem rohangáltunk szerte-széjjel a világban (azt ÁNTSZ -es ügyintéző meglepődött, hogy csak ennyi kontaktunk volt),
van egy nagyszerű házi orvosunk, aki segít, támogat, intézkedik és még kedves is,
mindenki segítséget ajánl és drukkol nekünk.
Nem is sorolom tovább, mert látjátok, visszavettük az irányítást az életünk felett, ami a kezünkben van, ott döntéseket hozunk, egymás mellett vagyunk, amit nem uralunk, azzal megküzdünk.
Hozzánk nem költözött be Joe Black!
Tovább
