Tudom kesergünk ilyenkor sokat: megöl bennünket az idejekorán jött karácsonyi őrület és mire megérkezünk a fa alá, már pattanásig feszültek az idegek vagy hullafáradt mindenki, és csak egy kis nyugalmat akar. Hát hova lett a várakozás öröme és ki vette el az elcsendesülés, a befelé fordulás nyugalmát?  Ahogy Juhász Gyula megénekelte:

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

Van-e módunk elmélyülni? Képesek vagyunk-e rohanó léptünket lelassítani? Kicsit összegezni és a jövő évre felkészülni, tervezgetni, feltöltődni?

A kommercializálódott karácsonyi ünnepekről és az odavezető fényárban úszó vásárlási lázról most nem akarnék hosszan filozofálni, bár az is megérne egy misét.

Nézzük inkább mit tegyünk, mit tehetünk magunkért, annak érdekében, hogy kellő erővel és energiával vághassunk neki az év utolsó szakaszának, amiről leginkább az év végi hajrá jut az eszünkbe.

Sok ember munkarendje valóban megváltozott, a nemzetközi tulajdonban lévő cégeknek muszáj időben zárni a könyveket, befejezni a projekteket, készre jelenteni minden határidős munkát, mert az információk, adatok kellenek a konszolidációhoz, így azokat hamar el kell küldeni, ezért még az utolsó pillanatban is bele kell húzni.

Máshol egyre fontosabbak az eredmények, amiket még az utolsó leheletünkkel is feltúrbózunk egy kicsit.

Vagy hirtelen észbe kap az egyik ügyfelünk, hogy amit egész évben halogatott, azt most és nem 2 héttel később (mert az már jövőre lesz!) akarja.

Esetleg a főnökünk kezd el aggódni a bónusza miatt, ezért még rá kell tennünk egy lapáttal.

Közben persze, hogy még lelkiismeret furdalásunk is legyen már december elejétől ömlik a rádióból, tv-ből a karácsonyi zene, az álszent szeretet dömping, és a reklámokban mindenkinek van ideje mindenre és mindenkire odafigyelni, mosolyogni, fantasztikus meglepetésekkel előállni. Jogos a kérdés, hát csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Jogos a kérdés?

Tehetünk bármit azért, hogy jobban érezzük magunkat? Szerintem igen, és azt a pár apróságot ne is mulasszuk el! Hajrá karácsonyra fel!

  1. Határozzuk meg a prioritásokat. Ez egyébként mindig fontos, de ha a hullámok éppen összecsapni készülnek a fejünk felett, akkor látjuk igazi hasznát ennek a képességünknek. Ne ijedjetek meg, nem velünk születik, meg lehet tanulni és életet menthet. Ha segítségre van szükséged az elsajátításához, csak hívj bátran. Amúgy a magánéletben éppúgy alkalmazhatjuk, mint a munkahelyünkön. Általában nem vagyok halogatás párti, sőt, de most halasszuk el, amit el lehet, koncentráljunk az igazán fontos és sürgős dolgokra.
  2. Kérjünk segítséget. A családban, munkában is osszuk meg a feladatokat.
  3. Reziliencia. Nemrég egy kedves ismerősöm emlékeztetett rá a Kapunyitási pánik kapcsán írt cikkem után, hogy ennek a képességünknek milyen óriási szerepe van kisebb nagyobb válságaink során is. Bár óvakodnék attól, hogy az adventi időszakot valamiféle válság helyzetként kezeljem, de a rengeteg ránk váró nehézség, érzelmi bomba túléléséhez, jó ha ellenállók, kiegyensúlyozottak, rugalmasak vagyunk. Használjuk a józan eszünket, képesek vagyunk önálló értékítéletre és döntésekre. Ne hagyjuk, hogy manipuláljanak, magukkal ragadjanak a közösségi médiák influenszerei és ne a reklámokból vonjunk le messzemenő következtetéseket a sikereinket illetően.

    A reziliencia a pszichológiában lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. Gondoljunk csak bele, azért hol van egy kis karácsonyi, év végi őrület egy igazi testi-lelki megpróbáltatástól?! Ne hagyjuk magunkat leteríteni!

  4. Szánjunk időt magunkra! Nem kell sok, de legyen 10-15 percünk naponta, amikor kicsit befelé fordulhatunk, készülődhetünk. Csináljunk összegzést, koncentráljunk a sikereinkre, éljük át újra az örömöt, ami velük járt. Ne cipeljük tovább a kudarcainkat sem, vonjuk le a tanulságot vagy csak engedjük el őket (majd legközelebb sikerül). Készítsünk terveket az új évre, tűzzünk ki célokat, álmodjunk bátran. Üljünk le egy forró teával olvasni, egy baráttal kávézni. Ez az időszak nem kifejezetten csábít a szabadba, de fontos, hogy friss levegőt szívjunk és mozogjunk, szellőztessük ki a fejünket (és ne egy bevásárló központban!).
  5. “Boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni, de az élet akkor is szép nem igaz?” Bödőcs Tibor

 

 

Sziráki Edit

Executive Coach, Vezetésfejlesztés, Management tanácsadás